Született: 1886. Február 13. Egri

Elhunyt: 1941. Február 13. Debrecen

Nemzetisége: magyar

Foglalkozása: nyelvész, nyelvjáráskutató, egyetemi tanár

Középiskoláit Szatmárnémetiben végezte, majd 1911-ben magyar-latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen. 1910-1932-ig a kolozsvári  református kollégium tanára volt, egyidejüleg 1920-1921-ben a református tanítóképző intézetben, 1922-1923-ban a Marianumban is előadott. Pedagógusi munkájával párhuzamosan továbbtanult a kolozsvári egyetemen, s 1917-ben bölcsészdoktori képzést szerzett. 1930-ban a magyar népnyelv tárköréből habilitált, és a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára lett.

1932-ben nevezték ki a debreceni Tisza István Tudományegyetemre  a magyar nyelvészet és a finnugor összehasonlító nyelvészet rendkívüli tanárává, majd 1934-ben rendes tanárrá lépett elő. Egy tanéven keresztül, 1937-1938-ban a bölcsészettudományi kar dékáni tisztségét is ellátta. 1938-tól haláláig az általa szervezett és alapított debreceni Magyar népnyelvkutató Intézet igazgatója volt.                 Munkássága                                                                                          

Tudományos munkássága homlokterében a magyar nyelvjárások kutatása állt. Érdeklődése és iskolateremtő módszertani kezdeményezései kiterjedtek a dialektológiai gyűjtés és adatfeldolgozás számos területére, emellett hozzájárult  a hazai néprajzi és nyelvjárási gyűjtések összehangolásához is. Szervezőmunkája nyomán és vezetésével előbb Kolozsvárott, majd Debrcenben  működtek a magyar  nyelvjáráskutatás legfontosab szakmai műhelyei.

Szamosháti gyűjtése és az eredményként létrejött „Szamosháti szótár”(1935-1936)  a Magyar tájszótárak  legjobbjai közé  tartozik, de behatóan  foglalkozott a Beregi-Tiszahát és az egykori Ugocsa vármegye magyarságának nyelvével, illetve az eszaki csángók települések  nyelvjárásával is. Finn nyelvész kollégájával, Juha  Artturi  Kannistóval közösen  dolgozta fel és adta ki az Yrjö Wichmann által összeállított moldvai csángó szógyűjteményt.

Könyvei mellett magyarországi és erdélyi szakfolyóiratokban háromszáznál több dialektológiai, általános nyelvészeti, néprajzi és irodalomtörténeti írását közölték, illetve jelentek meg műfordításai is(főként Heinrich Heine és Nikolaus Lenau lírai művei) . 1939-ben elindította és haláláig szerkesztette a Magyar Népnyelv című dialektológiai évkönyvet.

 Tárasági tagságai és elismerései    1927-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, emellett szintén levelező tagja volt a helszinki Finnugor Társaságnak, illetve 1939 után rendes tagja az Észt Tudós Társaságnak . Munkásságáért 1928-ban a Magyar Nyelvtudományi Társaság Szily-jutalmát, 1940-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia Sámuel-Kölber-díját vehette át.Tudományos érdemei és emléke előtti tisztelgésul a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1972-ben Csűry Bálint –emékérmet, 1989-ben pedig Csűry Bálint-díjat alapított.

Főbb művei

Teleki  József gróf mint nyelvész. Budapest(1909)

Az ige. Budapest(1910)

A nyelvtudomány ismeretelméleti vizsgálata. Besztercebánya(1913)

A szamosháti nyelvjárás hangleejtés formái. Budapest(1925)

Magyar lakodalom: Vőfélykönyv. Kolozsvár(1927)

Érintkezésen alapuló névátvitel. Budapest(1929)

Néprajzi jegyzetek a moldvai magyarokról. Kolozsvár(1930)

A moldvai csángó igealakok. Budapest(1932)

Szamosháti szótár I-II. Budapest(1935-1936)

A népnyelvi búvárlat módszere. Budapest(1936)

Yrjö Wichmann: Wörterbuch des ungarischen Moldauer Nordcsángó-und des Hétfaluer Csángódialektes. Hrsg. Von A. Kannisto, B. Csűry. Helsinki: (1936)

Einführung in die ungarische Sprache. Debrecen (1937)

Mássalhangzónyúlás, ikerítődés a szamosháti nyelvjárásban. Budapest(1937)

A magyar kiejtés kérdése. Budapest(1939)

A szamosháti nyelvjárás felső nyelvállású magánhangzóinak története. Debrecen(1939)

Adalékok a magyar népnyelv e-é-féle hangjaihoz(Szamoshát, Palócföld). Budapest(1940)

Károlyi Gáspár binbliafordításának nyelvi hatásához. Budapest(1940)